Abendessen

Kaszásdűlő, HÉV megálló:

- Hát komolyan mondom Gizikém felháborítóak ezek a mai fiatalok!

- Ne is mondd aranyoskám, tudom én azt! A múltkor is táskával utazik a buszon és a földre teszi, direkt, hogy én elessek benne! Láttam rajta, hogy szándékos volt, van szemem az ilyenhez, megboldogult Tiborom is ezért szeretett belém.

- Igen a szemed miatt, emlékszem még amikor a Rákóczi MGTSZ aratóbálján megláttátok egymást, szegény Tibor nem is igen tudott már másfelé nézni.

- Bezzeg akkor mi még tudtunk rendesen mulatni, nem úgy mint ezek! Üvöltő sátánista rockzenére, mocsokban és sárban, egymás hányásában enyelegnek és közben kábintószert szívnak cigarettából!

- Jól mondod, nem volt régen ennyi szipus, nézd meg ott azokat, hát komolyan börtönben lenne a helyük!

- Szegény kis Mircikém egész éjjel nem alszik a ricsaj miatt, de én sem. Sőt a Lidlibe sem merek lemenni egyedül, mert még megtámad valami beszipuzott állat! Hiába hívom én a rendőrséget, hogy tessék már bevinni ezt a sok huligánt, nem csinálnak semmit! Jaj, ha szegény uram még élne!

- Szegény Tibor! Jó ember volt, Isten nyugosztalja. No, mennem kell Gizikém, kezdődik az  a jó kis sorozat, tudod, amiben a Don Pedro szelleme beleszáll az inasba és aztán a saját lánya beleszeret.

- Jó, hogy mondod, azt én is szeretem. Don Pedro mindig szegény uramat jutatja az eszembe, olyan rendes ember ő is!

- Meghiszem azt, na siessünk, nehogy lekéssük!


(A valósággal történő bármilyen egyezés természetesen a véletlen műve.)