A magyar foci mellet még a politika olyan dolog, amiről mindenkinek van valamilyen véleménye, maximum a minőség és a mennyiség változhat. Ebből kifolyólag semmi meglepő sincs abban, hogy kelebjeink fölbukkannak ilyen-olyan pártok környékén.

Saját, kétségtelenül nem reprezentatív felmérésünkre támaszkodván honi hírességeink alapvetően két csoportra oszthatók ebből a szempontból: van, aki meggyőződésből áll oda valamelyik párt mellé, és van, aki csak azért megy, mert hívják és valószínűleg Kim Dzsong Il kampányrendezvényén is részt venne egy kis csurranóért, már ha arrafelé divat lenne az ilyesmi.

Az első csoport legmarkánsabb alakja talán Fábry Sándor, aki sosem rejtette véka alá nézeteit. Fábry minden második héten nekiment a balliberális kormánynak, és hát hogyan is feledhetnénk a legendás (és egyébként megsüvegelendő) Napkeltés szereplését.

A második csoport már jóval heterogénebb: Pataky Attila énekelt már MSZP-s pártrendezvényen is, amíg meg nem világosodott ő is, de például Varga Miklós is eldalolta a „Vén Európát” MSZP rendezvényen. Ezek után, ha az is kiderül egyszer, hogy Jeszenszky Zsolt (alias DJ Jeszi) keverte a lemezeket Gorbacsov szülinapján, akkor már tényleg csak Fekete Pákóban hihetünk.

A két csoportban egy közös vonás biztosan van: nem szeretik, ha politikai hitvallásukról kérdezgetik őket. Még akkor sem, ha adott esetben óriásplakáton feszítenek valamilyen párt színeivel.

Ó mondd, te kit választanál?

A pártoknak, illetve politikusoknak nyilván jól jön, ha egy ismert embert maguk mögé tudnak állítani hisz’ ha Keresztes Ildikó, vagy akár Mészöly Kálmán a Fideszre szavaz, akkor az biztos jó lesz nem, Margit?

Egyébiránt a legnagyobb kelebdömpinget mindig is a Fidesz tudta fölmutatni, bár a nyolc évvel ezelőttihez képest most jóval kevesebb híres ember sorakozott mögéjük. Mondjuk ebben valószínűleg az is közrejátszhat, hogy az MSZP az utolsó négy éves tevékenységével több szavazatot passzolt le a jobb oldalnak, mint amennyit Balázs Fecó személye valaha is bevonzott volna.

Persze a többi párt sem akar lemaradni, de korántsem tudtak annyi hírességet maguk köré gyűjteni, mint a jelenlegi kormánypárt. Talán ebből fakad az, hogy többnyire olyan embereket választanak, akik valamilyen szinten tükrözik az adott párt hitvallását. A Jobbik például Usztics Mátyással és Balczó Andrással erősített. Mindketten amolyan erős és határozott emberként vannak jelen a köztudatban. Valószínűleg Balczó az öttusás múltja, míg Usztics az „Angyalbőrben” és a „Kisváros” c. sorozatokban szerzett katonai/határőr tapasztalatainak köszönheti ezt.

Usztics például kifejezetten furcsán nézne ki egy LMP-s kampányrendezvényen, míg a Kossuth-díjas Lovasi András valahogy simán passzol a képbe. Ugyanúgy, mint Szabó Győző, vagy éppen Novák Péter.

Az MSZP pedig az évek során egyre jobban vállalhatatlanná vált és ezt bizony a hírességek is megérzik. Olyannyira, hogy pár hete Salgótarjánban Mesterházy Attila kénytelen volt saját maga „Bikicsunájt” énekelni utána pedig eljárni a moonwalkot.

Vágó István egykori SZDSZ-es kalandja pedig már említésre sem méltó…

*A szerző tisztában van vele, hogy ilyen szó nem letézik. Viszont rühelli az eredetit és ezennel keresztes hadjáratot hirdet ellene, melynek első lépcsője a kifejezésnek ily módon történő leírása.