Abendessen

Ülök a laptopom előtt miközben a görögök legalább az Eb-n próbálnak talpon maradni, ha már gazdaságilag nem nagyon jön össze mostanában, és már megint nem értek dolgokat.

Indultam egy pályázaton, mert jó ötletnek tűnt.

Na ez ellen lépjen föl a Wiesental központ űr-diviziója! Esetleg a Mazsihisz. Vagy Szalai Annamária.

Bármit főznek, az emberek megeszik...

„Miskolcon vagyunk, beköltöztünk az Avas lakótelepre. Nem leszek abban a helyzetben, hogy hosszasan postoljak. De ha tudok, mesélni fogok. Bocs:))” - Gy.F. (féjszbuk)

„A lap szerint a Demokratikus Koalíció tagjai hétfőn egy kocsmába is ellátogattak, hogy beszélgessenek az ott élőkkel.” - [origo]

Szóval amikor már azt hinnéd, hogy nem tudnak neked meglepetést okozni. Annak ellenére sem, hogy hétvégén egymillióan (sic!) masíroztak az utcán, a kormányközeli média által meghirdetett sétáltatós napon. Amikor úgy tűnik, hogy ez egy olyan ország, ahol soha a büdös életben nem lesz vége a tehetségkutatóknak és a valóságshowknak. Ahol elérhető közelségbe került az ötszáz forintos benzin.

A nagy plagizálási pánikban azért senki ne felejtse el igazolni, hogy még életben van! Később még jelentősége lehet. Ráadásul holnap még csak péntek, talán még délelőtt be lehet surranni egy igazolásért a közjegyző urakhoz.

Ezt a blogot eddig kicsit elhanyagolták, mondhatni méltánytalanul bántak vele. De ma a változás szelét sóhajtotta ide egy áthaladó ciklonszerű anticiklon.

A magyar foci mellet még a politika olyan dolog, amiről mindenkinek van valamilyen véleménye, maximum a minőség és a mennyiség változhat. Ebből kifolyólag semmi meglepő sincs abban, hogy kelebjeink fölbukkannak ilyen-olyan pártok környékén.

Na azért az mégsem járja, hogy csend legyen meg hullaszag. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy utánközlöm a munkahelyemen megírt publicisztikáimat. (Bár egyelőre még csak kettő van,  és ebből csak egyet rakok ki, de egy klasszikust idézvén: tartunk valamerre.)

Új bejegyzés: nincs. Helyette munka van meg szakdolgozat.

A visszatérés ideje: bizonytalan.

Kaszásdűlő, HÉV megálló:

- Hát komolyan mondom Gizikém felháborítóak ezek a mai fiatalok!

- Ne is mondd aranyoskám, tudom én azt! A múltkor is táskával utazik a buszon és a földre teszi, direkt, hogy én elessek benne! Láttam rajta, hogy szándékos volt, van szemem az ilyenhez, megboldogult Tiborom is ezért szeretett belém.

- Igen a szemed miatt, emlékszem még amikor a Rákóczi MGTSZ aratóbálján megláttátok egymást, szegény Tibor nem is igen tudott már másfelé nézni.

- Bezzeg akkor mi még tudtunk rendesen mulatni, nem úgy mint ezek! Üvöltő sátánista rockzenére, mocsokban és sárban, egymás hányásában enyelegnek és közben kábintószert szívnak cigarettából!

- Jól mondod, nem volt régen ennyi szipus, nézd meg ott azokat, hát komolyan börtönben lenne a helyük!

- Szegény kis Mircikém egész éjjel nem alszik a ricsaj miatt, de én sem. Sőt a Lidlibe sem merek lemenni egyedül, mert még megtámad valami beszipuzott állat! Hiába hívom én a rendőrséget, hogy tessék már bevinni ezt a sok huligánt, nem csinálnak semmit! Jaj, ha szegény uram még élne!

- Szegény Tibor! Jó ember volt, Isten nyugosztalja. No, mennem kell Gizikém, kezdődik az  a jó kis sorozat, tudod, amiben a Don Pedro szelleme beleszáll az inasba és aztán a saját lánya beleszeret.

- Jó, hogy mondod, azt én is szeretem. Don Pedro mindig szegény uramat jutatja az eszembe, olyan rendes ember ő is!

- Meghiszem azt, na siessünk, nehogy lekéssük!


(A valósággal történő bármilyen egyezés természetesen a véletlen műve.)
 

Ha valakinek nem lenne teljesen egyértelmű, hogy honnan jöttünk s hová tartunk, annak itt a válasz. A minap kaptam a kezembe ezt:

Találd meg az elrejtett windows (XP) hangot a számban! A helyes megfejtők közül kerül ki majd az a szerencsés, aki Mészáros Dórával mehet a Szigetre.

Ha már az előbb celebeskekedtünk egy kicsit a celebek celeburdi (muhaha) celebvilágában, egyszer egy nemzetközi celeb, aki huzamosabb ideig magyar szövetségi kapitányként celebkedett azt találta egyszer mondani, hogy a „magyar futballban bármi megtörténhet és az ellenkezője is.” (Ennek a valóságtartalmával nem kívánok most foglalkozni, majd inkább könyvet írok egyszer belőle, ha majd lesz kandallós házam hegy lábánál, tóparton.)

Igaz, hogy ez itt nem a napiszar, meg teljesen másról akartam írni, de ezt muszáj.

“okés, úgy látszik, szarcsiznak a pofimra szigetjegycsi ügyben... kutycsit sem érdekli a problémcsim... na nem baj... majd ha megtudom kinek volt jegye és nem ment el és nem adott... az majd nem kap interjút, képeket ingyér, szívességet meg hasonló jókat, amiket bírnak kérni mindig, amikor kell nekik valami. Azt üzizem nektek, szarcsimmókcsik, nyalcsizzátok ki a pink segglukcsimat.” – Mészáros Dóra

A fenti idézet egy ún. celebtől származik, aki attól celeb, hogy celebkedik. Magyarul attól híres, hogy ő híres vagyis ha kiokád magából egy ilyen fost a zinternetre, elhiszi, hogy ez kell. Így. Persze nem szabad hibáztatni az ilyen random médiakurvákat (médiakurva bárki lehet, nemtől független – a szerk.) ugyanis egyből címlapot kap, esetleg kisszínest valamelyik kereskedelmin és így olyan emberek is értesülnek a létéről, akik egyébként azt sem tudják, hogy.

Ugyanakkor ezúton szeretném felszólítani a magyar lakosságot, hogy dobjunk össze szegények legalább egy napijegyre, had mehessen Maidenre pogózni, utána meg a franciák faszát szopni, hátha megint címlap lesz belőle. És/vagy kisszínes.
 

„Nem, nem fogom méltatlanul elhanyagolni!” – üvöltötte a döglött nyári estébe. „Csak egy kis alkotói szabadság, az kéne – fűzte tovább – mert ezeknek a szélsőfasiszta komcsiknak semmi sem drága, hát Magdi anyus halála is hiábavaló lett volna?!” Aztán nagyot húzott a lemenő nap sugaraitól aranyló színűvé, hovatovább húgymeleggé váló sárga muskotályból.

„Hállod! Palotán beindult má’ a lomi! Siessetek ’sszameg!” – telefonos riasztás.

„Naccságosúr, naccságosúr! Vegyen má’ valamit!” – külvárosi merchandising.

„Valami mesekönyv nincsen a gyereknek?” – sosem elég, ami van.

"Én egyébként azt sem értem, hogy miért hívják ezt lomtalanításnak, amikor mindössze annyi történik, hogy szemétkupacok jelennek meg a járdán, majd egyetlen Kusturica-filmmé változik a kerület, végül pedig még hónapokig hordja a szél a térdig érő szemetet a járdán. Helyesebb volna talán szemétünnepnek nevezni ezt, esetleg hulladékfesztiválnak, és jegyet árulni rá módosabb, zömében nyugati országokban." (U.P)

„Gyűjtsd a vasat és a fémet, azzal is békét véded!” – csasztuska még ’67 teléről.

Az alábbi futballisták melyik ország válogatottjában rúgják a bőrt?

Dennis Aogo, Jerome Boateng, Mesut Özil, Piotr Trochowski, Sami Khedira, Cacau, Miroslav Klose, Lukas Podolski, Serdar Taşç, Marko Marin, Mario Gomez

A. Pongo-Pongo
B. Krakovia
C. Neverland
D. Németország

A helyes választ beküldők között ingyen vuvuzelát sorsolunk ki, melyet a játékosok dedikálnak.

Most, hogy már javában zajlanak az utolsó csoportkörök, potyognak kifele a franciák és az egyéb nációk, még épp időben vagyunk, hogy összeállítsuk a hülye nevű futballisták válogatottját. Lássuk, halljuk:

Nem gondoltam volna, hogy valaha leírok ilyet, de kezdek megcsömörleni a focitól. Napi három, vuvuzelával agyonvert meccs már nekem is megfekszi a gyomrom. Arról nem beszélve, hogy a színvonal sem túl jó, egy-két olyan meccs van csupán ami a magamfajta „semleges” nézőnek is tetszik. Mert valljuk be, hogy például a svájci virtuózok, vagy éppen az új zélandi labdazsonglőrök szerencsétlenkedése (de említhetném a szlovákokat, Hondurast, Chilét, az összes afrikai indulót stb. stb.) minden, csak nem izgalmas. Akkor már inkább a BLSZ 4, az legalább szívből jön, törik a csont, verik a partjelzőt. Aki  pedig minőségi focit akar, az meg nézzen BL-t, vagy PL-t.

Kezdett már unalmassá válni, hogy a sporttévéken hányásig ismétlik a magyar válogatott németek, illetve németalföldiek elleni csodálatos szereplését. Hál’ Istennek holnaptól viszont lehet végre önfeledten vébézni meg labdarúgózni, esetleg vébékázni, bár a fröccs  jobb ilyen hőségben, ezt Mészöly „abüdösúristenit” Kálmán is bármikor elmondhatja egy Új-Zéland - Szlovákia vagy esetleg egy Észak-Korea - Elefántcsontpart rangadó között.

Még szerencse, hogy nem a katolikus egyház a fönntartó...

A jó nap záloga a megfelelő reggeli. Ajándékozzon reggeli pakkot barátainak és ismerőseinek!

Egyes adatok szerint ma Magyarországon a négy éven fölüli lakosság naponta átlagosan 4 óra 20 percet tölt tévézéssel. Arra most nem térnék ki, hogy ez mennyire súlyos.

Ez most amolyan szerzői előszó. A régi blogom újjászületése történik most. Bár importálhattam volna ide a régit, de ennek nem vagyok a híve. Új cím, új köntös, régi stílus. A többit meg majd meglátjuk. Addig is egyetek sok abendessent.