Abendessen

Ülök a laptopom előtt miközben a görögök legalább az Eb-n próbálnak talpon maradni, ha már gazdaságilag nem nagyon jön össze mostanában, és már megint nem értek dolgokat.

Például hová tudnak eltűnni majdnem egész bejegyzések ebben a jófajta blogponthus béta adminban (miközben ezt írom, már kettő nullra mennek a csehek hat perc alatt, erre még ifj. Knézy Jenő sem számított, bár ő nem is olyan nagy mágus, mint Kovács Kálmán), biztos létezik valamiféle dimenzió az eltűnt bejegyzések és kommentek számára, ahol már csak nullák és egyesek vannak, meg Damon Hill.

Volt ez a pályázat, amit a Samsung nevű ipari óriás írt ki nem is olyan régen és amiről az előző bejegyzés is szólt lényegében. Sajnos azóta már kiderült, hogy nem én leszek az, akit kiutaztatnak a londoni olimpiára. Ezen annyira nem csodálkozok, mert bármennyire is igyekeztünk, a pályázati videómnak megvoltak a hiányosságai. Például a 640x480. Vagy az, hogy baromira nem tudok narrálni, pláne nem angolul. Színészi (?) kvalitásaim is hagynak kívánni valót maguk után, bár ez annyira nem látszik. (Legalábbis remélem.) Viszont a videóm bejutott a top10-be, ami ismerve a körülményeket, kétségtelenül sikernek számít.

Gratulálok a két győztesnek, amikor végigpörgettem az ellenfelek videóit, akkor pont ez a kettő volt az ami nagyon profinak tűnt. És itt van, amit nem értek. Ők profi amatőrök, vagy amatőr profik? Milyen szempontok alapján döntött a zsűri? Mert az oké, hogy úgy narrálok angolul, mint egy szellemi fogyatékos, de azért az írás megy. Hiszen blogolni kell, nem videózni és vágni, stb.

Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mit hoznak majd össze a srácok, bár az pont nem érdekel, hogy mit esznek a sportolók és bármennyire is igyekszem (tényleg) világutazó Balázs borzasztóan idegesít.